Az alábbi sztorit Endre nevű olvasónk küldte ismét:

Megkapom a felrakót Spanyolban, Zaragossa Industria. Utcát GPS nem találja, megállok este és elgyalogolok egy cég portásához érdeklődni. Szivélyesen fogad a nyugdíjas korú öregúr. Mondja üljek le, telefonál a falon lévő papirfecnik egyikén található számra.

Jön a security-s. Bejön, hosszasan beszélgetnek, majd a portás úr berajzolja a fénymásolt térképszelvényre az utcát és céget. Nyúlok érte, hogy adja ide és beüthessem a GPS-be... NEM, Várten! Majd int, hogy menjek a securitys-sel. Oda is visz a címre, hiába próbálom magyarázni, hogy lejárt a vezetésem és a munkaidőm. Megköszönöm, reggel rámpára állok, dél körül bemegyek érdeklődni mert már tengeri beteg vagyok a viharos szélben himbálózó kamionban. Semmi. Egy óra múlva szólnak, menjek át egy másik helyre is felrakni, de nem küldtek otthonról cégnevet... keressem meg...

Látom sok a paletta, mondom rakjuk össze egymásra amit lehet, mert még egy felrakó van. Így is négy paletta marad a gépre /tandemmel járok/. Szétakasztok, visszaállok az első helyen a rámpára, integetnek menjek be az irodára. Magyarázzák, hogy jött fax Erikától, hívjam fel. De az ki? Nem tudom felhívni! Nagynehezen megértem, hogy el kell menni levámoltatni az áru papirját. Az iroda a felrakóhely mellett van...

Szólok az edzőmnek miért nem szólt erről: -Milyen vámpapirt és hova is viszed? Két lerakó? - szól a válasz.

Semmiről nem tud... Visszamenvén mutatom most már pörögjünk fel, mert már este öt óra van. Még rövid tanakodás után mi is fér fel és hogyan rakodják be, este hétkor elindulhatok. Még szerencse, hogy hölgyek vannak az irodán, így legalább mosolyogva feledtetik ezt a fejetlenséget...

Így visszagondolva, több infoval ellátva, felesleges 15km-t és 3 szét és összeakasztást megspórolhattak volna nekem, a tengeri betegségről nem is beszélve...
 

Nem fűznénk hozzá különösebben semmit, magáért beszél, na meg majd a kommentekben ezt meg lehet tenni:)